A csendes forradalom

2016-04-29

A hang és a zaj közötti határ nem mindig egyértelmű. Nemcsak egyénenként, hanem még pillanatnyi állapotunktól függően is változik, hogy mit érzünk zavarónak, bántónak vagy fárasztónak. Annál inkább fontos hangot adni véleményünknek, hogy miként érzékeljük a beszélgetést, a nevetést és a mormogást a munkahelyünkön. Beszélnünk kell a hangokról.

Lisbeth Forsberg, a Kinnarps akusztikáért és környezeti címkézésért felelős munkatársa mellőzött területnek érzi a „hangergonómiát”, a munkahelyeken éppúgy, mint a társadalom egészében. Hiába fektetnek rengeteg energiát egy új épület építészeti és belsőépítészeti tervezésébe, ha – ami nem ritka eset – az átgondolatlan, zavaró akusztikus környezet tönkreteszi az egészet.

„A hang témaköre rendkívül összetett. Egyrészt komoly fizikai tudást igényel. Továbbá a hang nem olyan dolog, amit az ember megpillant vagy megérint, és aztán könnyen elfelejt. Noha az emberek nagy többsége valószínűleg nem foglalkozik az őket körülvevő akusztikus környezettel, az így is hatással van az egészségükre, a közérzetükre és a teljesítőképességükre.”

A Kinnarps a hangergonómia úttörője volt – a jobb akusztikus környezet kialakítása érdekében méréseket végeztünk a munkahelyeken. Az 1990-es években folytatott fejlesztés után az elmúlt években jutottunk el oda, hogy jelentősen megnőtt a hangokkal kapcsolatos tudatosság.

„Véleményem szerint az akusztikus környezet napirendre kerülésének hátterében a technológiai fejlődés áll. Az, hogy rugalmasabban, nyílt terekben dolgozunk. A Kinnarps munkatársai iparágbeli kollégáikkal együttműködve közös szabványokat fejlesztettek ki a termékek hangelnyelésének mérésére.”

Forsberg arra is rámutat, hogy míg a halláskárosító zajokkal jogszabályok foglalkoznak, az olyan hangok esetében, amelyek „csupán” zavaróak, jóval pontatlanabbak a korlátozások.

„Tudjuk, hogy a hangok nagymértékben befolyásolják a teljesítőképességünket, hogy stresszt, fejfájást és koncentrációs problémákat, de akár váll- és nyakfájást is okozhatnak. Másrészt viszont nyilvánvalóan kiküszöbölhetetlenek a munkahelyeken. Tulajdonképpen kellemesen is hathat az emberre, ha a kollégái beszélgetnek, nevetnek vagy zenét hallgatnak. Ezért a teljes csend sem feltétlenül a legjobb. Nem minden hang zaj. Tulajdonképpen vannak olyan hangok, amelyeket szeretünk, amelyekre szükségünk van. Teljesen szubjektív dolog, hogy ki mit érez zavarónak. Mindenkinek más az érzékenysége. Ráadásul ami egyik nap kellemesnek tűnik, azt máskor bántónak érezhetjük. Ha az ember fáradt, feszült vagy különös összpontosítást igénylő feladaton dolgozik, a kollégák nevetését vagy telefonálását jóval zavaróbbnak érezheti, mint máskor” – mutat rá Forsberg.

Tehát hogyan alakíthatunk ki jó akusztikus környezetet? Mivel a hangokkal szembeni érzékenység egyénenként, naponként és munkafeladatonként változhat, a legjobb megoldás a többféle hangteret kínáló, rugalmas környezet. Első lépésként érdemes szakemberhez fordulni, aki elemzi a munkafolyamatok és a környezet közötti kapcsolatot, javaslatot tesz a kiküszöbölhető zavarok megszüntetésének módjára, valamint esetleges további hangelnyelők alkalmazására. Ezek között lehetnek különleges kialakítású termékek, mint például a különféle asztali paravánok, térelválasztók és falisínrendszerek, a teljes környezetet tekintve pedig a természetes hangelnyelők, például függönyök, szőnyegek és bútorok alkalmazásával megkereshető a megfelelő egyensúly.

„Én mindig azt tanácsolom, hogy kezdjék az alapvető bútorozással, amely a helyiségek használatba vétele után korrigálható. Úgyis csak ekkor derül ki igazán, hogy milyen az adott akusztikus környezet. A paravánoknak és térelválasztóknak a hang tompításán kívül az az előnyük, hogy rugalmassá, az új követelményekhez igazíthatóvá teszik az irodát” – hangsúlyozza Forsberg.

Különösen fontos ily módon elkülöníteni a gépeket és az olyan területeket, ahol zaj vagy búgás van, vagy csupán valamivel nagyobb a hang intenzitása, tehát a nyomtatók, a felvonók, a közlekedők, az étkezdék és a recepció területét. A munkahelyek közötti térelválasztók a közelség és a kommunikáció előnyeinek feláldozása nélkül tompítják a hangot a nyílt terű irodában. A hosszabb-rövidebb tárgyalások, megbeszélések céljára elkülönített helyiségek ugyancsak javítják az akusztikus környezetet.

„Van, amit a viselkedésünkkel is befolyásolhatunk. Ha hosszabb telefonbeszélgetésre készülünk, akkor érdemes lehet félrehúzódni. Tudnunk kell, hogy az ember hajlamos a szükségesnél hangosabban beszélni a telefonba. A csendes beszélgetés nyilvánvalóan kevésbé zavaró, mint a hangos” – sorolja Forsberg.

Már csak azzal is sokat tehetünk az akusztikus környezet javítása érdekében, ha figyelünk rá és arra, hogy milyen hatással van ránk. Az ideális persze az, ha az építész is foglalkozik a témával, és már az épület tervezésekor odafigyel az akusztikus környezetre is.

„Jó néhány olyan környezetben jártam, ahol a tervezők tökéletesen megfeledkeztek az akusztikáról. Ezen néha nagyon nehéz utólag segíteni. Éppen ezért érdemes növelni a hangokkal és a ránk gyakorolt hatásukkal kapcsolatos tudatosságot – hangsúlyozza Forsberg, hozzátéve:

– Sok olyan pozitív jelet látok, amelyek arra utalnak, hogy van fejlődés ezen a téren. Mintha egy csendes forradalom zajlana.”