KINNARPS TREND REPORT 6. RÉSZ Az egyedülléttől a közösségig

2013-11-27

A Twitter és a Facebook minden eddiginél közelebb hoz minket egymáshoz, bár a tanulmányok azt mutatják, hogy egyre elszigeteltebben élünk. A Kinnarps trend report-ja azt taglalja, hogy a jövő irodáinak és munkahelyeinek más funkciókat kell betölteniük, ahogy a társadalmi szabályok módosulnak.

A technológiai fejlődés általában nem kívánt mellékhatásokkal is jár. Amikor a szupermarketek kiszorították a sarki boltokat, a pult mögött álló boltossal való személyes interakció eltűnt. Mióta telefonokat használunk, már nem kopogtatunk a szomszédunk ajtaján. Az autóval közlekedők már nem futnak össze spontán az ismerőseikkel az utcán vagy a buszon.

A Facebook és más közösségi hálózatok, valamint a digitális média hatására megváltozott az is, ahogyan egymással kommunikálunk. A kutatások szerint a másokhoz való viszonyunk sokkal felszínesebb még akkor is, ha a netes ismerőseink száma nőtt. A kaliforniai Stanford Egyetemen készült egyik tanulmány arra az eredményre jutott, hogy a Facebook még erősíti is a magányosság érzését:

látva a boldog embereket, akiknek sok barátjuk van, úgy érezhetjük, hogy a saját életünk teljes kudarc.

Sherry Turkle, a cambridge-i MIT (Massachusettsi Technológiai Intézet) Tudományos és Technológiai Társadalmi Tanulmányok tanszékének professzora, azt írja az Alone together (Egyedül együtt) című könyvében, hogy a technológiát arra használjuk, hogy megismerkedjünk másokkal, de egyúttal arra is, hogy megvédjük magunkat tőlük, mivel az intimitás megrémít minket.

Online kapcsolatainkban megtarthatjuk a biztos távolságot, de a digitális kapcsolatokkal pont az a baj, hogy digitálisak; az, hogy megnyomjuk a Tetszik gombot, nem helyettesít egy elismerő pillantást vagy egy ölelést.

„Az internetes kapcsolatok nem összekötnek, hanem csak lekötnek minket” – írja Sherry Turkle.

Az egyszemélyes háztartások száma a közösségi oldalak robbanásszerű elterjedésével párhuzamosan nőtt meg.

Svédországban ma minden második háztartás egyszemélyes. Városi területeken ez a szám még magasabb. Az Egyesült Államokban 1950-ben a háztartások kevesebb mint 10 százaléka állt egy főből. Ma ez az arány 27 százalék. Az egyszemélyes háztartások száma a világon 153-ról 277 millióra nőtt 1996 és 2011 között.

Ahogy az életmódunk megváltozik és újraíródnak a társadalmi szabályok, a munkahely részben új szerepet kezd betölteni. Az a hely, ahova korábban sokan csupán gazdasági okok miatt jártak, most egyre inkább átalakul a szociális interakció talán egyik legfontosabb színterévé. Ez a jelenség olyankor alakul ki, amikor a munkahelyen nagyobb hangsúlyt fektetnek a kooperációra. A munkahely egyre kevésbé szól az egyénekről és a saját erőből elvégzett munkáról. Inkább a szociális készségek és a csapatmunka kerülnek előtérbe. A munkahelyen már nem a feladatok, hanem a projektek állnak a középpontban.

A gondolaton alapuló gazdaságban a siker kulcsa a koncepciók és a különböző ötletek összekapcsolásának képessége, amelynek segítségével valami újat és innovatívat alkothatunk.

A tanulmányok arra is rámutatnak, hogy az egyéni munka mennyisége a munkahelyeken fokozatosan csökkent, és manapság már csak az idő 50 százalékát teszi ki. Sok elemző viszont úgy gondolja, hogy jelenleg egy változásnak vagyunk szemtanúi, és a másokkal elvégzett munka aránya 2030-ra 70 százalékra fog emelkedni. Mindennek hatására milyen elvárások lehetnek egy munkahely megtervezésekor?

„A csapatmunkát támogatni és erősíteni kell” – véli Jonas Hurtigh Grabe, a holland Veldhoen + Company tanácsadó vállalat partnere, amely 1997-ben kidolgozta a tevékenységalapú munkakörnyezet koncepcióját.

Gyakorlatban a koncepció azt jelenti, hogy az iroda munkahelyből találkozóhellyé alakul át, ahol a környezet már nem egyénekhez köthető, hanem a vállalaton belül közösen végzett tevékenységekhez.  A jövő munkahelyeit úgy kell berendezni, hogy az ösztönözze a spontán interakciót: cél, hogy az új ötleteket meg lehessen vitatni és koordinálni lehessen azokat, illetve hogy a tudást a munkatársak folyamatosan megosszák egymással.

Louise Klarsten, a Colourhouse trend- és színügynökség vezérigazgatója az ilyen jellegű kohézió létrehozására képes munkahelyeket Mi irodáknak nevezi, ezeken a helyeken a digitális generáció munkaerőpiacra való belépését segítik azáltal, hogy a belsőépítészeti tervezést máshogy képzelik el. Sara Córdoba Rubino, a Booreiland nevű holland design stúdió kutatója és projektmenedzsere is hasonlóan gondolkozik:

„Ha az alkalmazottak változtatnak a hozzáállásukon, és próbálnak megbarátkozni a hálózatok és a kollaboratív munkavégzés gondolatával, megbirkózhatnak  a jövővel és a piac új követelményeivel.”

Ha az alkalmazottak és az egyes osztályok között megnő a belső átláthatóság, akkor az külsőleg is egyre inkább érvényesülni fog. A korábban csak a vállalaton belül elérhető tudásforrások most visszanyerhetők a vállalaton kívülről is a mostanában kollektív intelligenciának vagy nyílt tehetségerőforrás-kezelésnek nevezett jelenségből.

„A 20. században végig az volt a cél, hogy a szaktudást a vállalatokon belülről nyerjük ki. De az internetnek köszönhetően a szakértelem már a vállalaton kívül is elérhető, és az egész világról beszerezhetők az erőforrások” – mondja Don Tapscott szerző és szónok, akinek nevéhez többek között a The Digital Economy (A digitális gazdaság) és a Growing Up Digital (Felnőni a digitális világban) című könyvek fűződnek.

A siker érdekében a vállalatoknak finomítani kell és ki kell dolgozni az interneten elérhető tudást, átalakítva azt egy megfogható ismeretanyaggá, amely a vállalat üzleti koncepciójának és tevékenységének hasznára válik. Minél jobban megváltoznak a hierarchikusabb és merevebb szerkezettel rendelkező munkahelyek és minél inkább átalakulnak egy sokkal autonómabb közösséggé, annál fontosabbak lesznek a hálózatok a vállalaton belül és kívül egyaránt. Számtalan példa van olyan helyekre, ahol sok energiát fektetnek abba, hogy a digitális kommunikáció gyors és zökkenőmentes legyen. Néha azonban csak csodálkozni lehet azon, hogy mindez mekkora méreteket ölt: Három évvel ezelőtt a Chicago és New York városában lévő tőzsdék között 1 300 kilométernyi száloptikás kábelt fektettek le 2 milliárd svéd korona értékben. A végeredmény: a tőzsdék közötti kommunikáció három millimásodperccel gyorsabb lett – ez egy másodperc háromezred része –, így minden bizonnyal megéri befektetni erőforrásokat az irodai alkalmazottak közötti kommunikáció elősegítésébe .

 

Tudtad?

15 év alatt az egyszemélyes háztartások száma 80 százalékkal emelkedett, és Nagy-Britanniában öt fiatalból (18-24 éves korosztály) több mint egy aggódik amiatt, hogy egyedül van.

A 90-es években a kutatók már észlelték az „internetes paradoxon” jelenséget, mivel az egyre gyakoribb internethasználat miatt megnőtt a magányos emberek száma. A kérdés az, hogy az internet miatt leszünk-e magányosabbak, vagy inkább a magányos emberek használják gyakrabban az internetet?

Az Akadémiai Közlemények kutatása, a Karrierindex szerint, amelynek kérdéseire 4 812 fiatal akadémikus válaszolt, a csoportmunka a karrier szempontjából minden másnál fontosabb.

A Veldhoen + Company tanácsadó vállalat által végzett kutatás szerint a munkavállalók 47 százaléka azt állítja, hogy a jelenlegi munkahelyén nem érzi magát produktívnak.