Maradandó formák

A közvélekedés szerint a dizájner feladata az, hogy a bútorokat és egyéb termékeket stílusos végső formába öntse. A valóság azonban ennek éppen ellenkezője: a tervező legfontosabb küldetése, hogy már a kezdetektől jól átgondolja a dolgokat, s nem utolsósorban az, hogy maradandó tárgyakat alkosson.

Koppenhága egy csodálatos hajdani gyárépülete szolgál ezen a téli napon két formatervező találkozójának színhelyéül – egyikük a legendás dán veterán, Knud Holscher, akinek pályája Arne Jacobsen építész irodájában indult több mint negyven évvel ezelőtt, a másik pedig az ifjú svéd Fredrik Färg, aki csupán a múlt tavasszal végzett a göteborgi Formatervezői és Iparművészeti Iskolában (HDK).

Mindketten munkahelyükként tekintenek a világra. Knud Holscher abban a szerencsés helyzetben van, hogy láthatja, amint több évtizeddel ezelőtti művei, mint például a formatervezett ipari termékek híres D-line szériája, olyan sikeresek, hogy évente továbbfejlesztheti őket. A bútor és a divat szintézisével foglalkozó Fredrik Färg HDK-s vizsgadarabjával már bekerült a nemzetközi rivaldafénybe.

A korkülönbség ellenére meglepő egyetértés uralkodik köztük.

„A dizájner munkájának célja a fejlődés elősegítése – állítja Knud. – Rengeteg fajta asztal van, de némelyik egyszerűen jobb, mint a többi. Ezeknek a tervezője egy lépéssel előbbre járt a gondolkodásban. A legjobb termékek élettartama hosszabb, pusztán a tervezésnek köszönhetően. Az én célom is pontosan az időtlen, klasszikus, tartós termékek kialakítása és ez korunk ökológiai problémáinak szempontjából is megfelelő.”

„Így igaz – csatlakozik Fredrik. – Fontos, hogy kezdettől fogva megragadjuk a megfelelő perspektívát, mind az előállítás módját, mind pedig a felhasználót tekintve.” Knud Holschert idézi a gomb tökéletességéről. Arról, hogyan kell biztosítania a formatervezőnek, hogy a felhasználó megértse a tárgy funkcióját.

Olyan egyszerű és világos módon, amint az a gomb formájában látható.

„Ezzel teljes mértékben egyetértek” – mondja Fredrik. Knud elmagyarázza, hogy éppen ez a gondolkodásmód húzódik a kivételesen hosszú élettartamú D-line széria hátterében. A louisianai Modern Művészetek Múzeumának igazgatójára, Poul Erik Tojnerre hivatkozik, aki a dizájnt az érme két oldalához hasonlítja – az egyik a funkciót szolgálja, a másik az érzéseket.

„Formatervezőként ez azt jelenti számomra, hogy egyrészt kifejezőnek, másrészt viszont pragmatikusnak kell lennem” – magyarázza. A kettő közötti egyensúly rendkívül fontos. A gombhoz visszatérve: lehet, hogy egy adott összefüggésben éppen egy kék gombra van szükség ahhoz, hogy a többihez illjen. Az egész, valamint a jól átgondolt részletek – mindkettő alapvető fontossággal bír.

Fejlesztés és örökséggondozás
Knud Holscher olyan megoldásokra törekszik, melyek annyira jó ötletre alapulnak, és olyan kitűnő a megvalósításuk, hogy sosem mennek ki a divatból. Furcsa módon a fiatal Fredrik Färgnak „retróbb” véleménye van az időtlenségről.

„Tetszik az örökség gondozásának gondolata –  mondja. – Vegyük csak a hagyományos szabású férfiruhát, melyből magam is gyakran merítek ötleteket bútoraimhoz; ez sosem megy ki a divatból. Tetszik nekem, hogy vannak tartós értékek, hogy nem kell minduntalan új holmit vásárolni. A dizájner feladata, hogy odafigyeljen a minőségre, és továbbfejlessze azt.”

Mindketten egyetértenek abban, hogy a gyártók és az ügyfelek hozzáállása elsőrendű fontosságú a tartós, minőségi termékek megvalósítása szempontjából.

Knud elárulja, hogy mindig megpróbál kapcsolatba lépni a gyártásért felelős személlyel, kizárólag gyakorlati okokból vezérelve. „Hogy szóba se kerülhessen holmi versengés, és hogy az együttműködés zökkenőmentes legyen. A folyamatos párbeszéd nagyon fontos a teljes folyamat során” – teszi még hozzá. A tervezőnek minden érintett személy véleményét tekintetbe kell vennie.

Szaktudás és hosszú távú előrelátás
Fredrik számára a gyártósorok valósága kellemes meglepetést jelentett.

„A főiskolai környezetben az ember mindent maga csinál – mondja – a grafikát, a honlapot, a marketinget. Szóval lényegében mindent magadnak kell elintézni. Az iskolából kikerülve és cégekkel együttműködve pedig egyszerűen fantasztikus az a szaktudás, ami ott jelen van! És ezt a szaktudást együtt kamatoztathatjuk.”

Fredrik attól is el van ragadtatva, hogy egy olyan tapasztalt kollégával találkozott, mint Knud. Megkérdezte tőle:

„Olyan régóta szerves része vagy ennek a szakmának, és még mindig lelkes vagy. Mi vezérel?”

Knud így felelt: „Azt hiszem, mindig a következő lépés, a következő probléma megoldása, hogy a termék még jobb legyen”

Fredrik egyetért: „Bizony, folyamatosan változnak mind az igények, mind pedig a társadalom. Mindig szükség lesz az új dolgokra. De továbbra is törekedni kell a hosszú távú, a tartós minőségre – engem ez ösztönöz.”

Ingrid Sommar