Svédország legmélyebben fekvő munkahelye Kiruna városában található

Szállítás az alvilágba

Svédország legmélyebben fekvő munkahelye Kiruna városában található. Az LKAB bányájáról van szó, 775 méterrel a földfelszín alatt. És ha ez nem lenne elég, hamarosan még lejjebb költöznek, fokozatosan berendezve az irodákat, étkezőket és a dolgozók egyéb helyiségeit – csaknem 1400 méteres mélységben.

Az egyik legelső tudományos-fantasztikus regény, Jules Verne „Utazás a Föld középpontja felé” című műve 1864 óta számos generációt töltött el lelkesedéssel. Pedig, valljuk be, még akár egy ezer méteres mélységbe tett utazás is elég ijesztően hangzik. Ugyanakkor persze izgalmas és különleges dolog!

Bár elképesztő belegondolni, hogy a föld alá 1045 méteres mélységbe utak futhatnak, ez Kirunában nem számít különlegességnek. A 450 km-nyi kanyargós úttestet naponta használják, mindkét irányban. Christer Emanuelsson 25 esztendeje dolgozik a bányában, és kollégái ezt természetesnek találják. Szerintük az „odafent” és az „idelent” között nincs is olyan nagy különbség.

„Persze mégiscsak van, ha az ember belegondol. Különben viszont ez is csak olyan munkahely, mint a többi. Bár elég sok itt a piszok, és akad némi por is. Nem éppen nőknek való hely. A közeljövőben nem várható gyökeres változás, 2012-ig itt fogunk működni, aztán elérkezik az ideje, hogy lejjebb haladjunk, a következő főszintre. Ez 1365 méteres mélységben lesz.”

Ami a bányászokat egyre lejjebb vonzza a Föld gyomra felé, az a vasérc. Az úgynevezett érctest átlósan fekszik Kiruna városa alatt. Az egyre mélyebbre haladó bányászoknak, a jelenlegi városközpont alatt is utat kell robbantaniuk. A repedésképződés és a beszakadás veszélye miatt a város egy részét át kell helyezni. Éveken át folyt a vita arról, hogy mi, mikor és hogyan történjen. Az infrastruktúrában, például a villamosenergia szolgáltatásban bizonyos változtatásokat már végrehajtottak. Már az új vasúti pályaszakasz építése is megkezdődött, még mindig folyik azonban annak a mérlegelése, hogy melyek azok az értékes épületek, amelyeket megéri átköltöztetni. Arról is csak nemrég született döntés, hogy hová kerüljön az elköltöztetett városrész: a központ északnyugat felé, a Luossavaara hegy lábához fog áttelepülni. Gyakorlatilag egyhangúan döntöttek arról, hogy a gyönyörű, egyedülálló templomot át kell vinni, jóllehet az még kb. 2033-ig várhatóan nem lesz veszélyben.

Nehéz, de barátságos munkahely
Az LKAB minden bútorát csaknem tíz éve a Kinnaprs szállítja. A kedvezőtlen környezet Christer Emanuelsson véleménye ellenére („ez is csak olyan munkahely, mint a többi”) a szokásosnál szigorúbb követelményeket támaszt a tartósság és strapabírás szempontjából. A föld alatti munka jelentős részét a nyílt terű iroda vezérlőpultjain végzik. Az érc fejtése és rakodása számítógépes felügyelet mellett történik. Néhány íróasztal kifejezetten az LKAB igényeihez van szabva, míg a többi a normál kínálatból származik. A fontossági sorrendben az ergonómia áll az első helyen, az irodai berendezés szempontjából a függőleges állíthatóság jelenti az ismétlődő igénybevételt. Mivel a vágatokból bejut a por, és gyakran a munkaruha is piszkosabb valamivel, mint a normál irodák dolgozóinak viselete, az asztaloknak rendkívül kopásállónak kell lenniük. A nyír vagy bükk laminált felületek általában megfelelnek az elvárásoknak idelent, és mint minden irodában, itt is fontos, hogy a pihenő- és  étkezőhelyiségek barátságosak, vonzók legyenek, ezért párnázott kanapék és egyéb kényelmi bútorok is lejutottak a föld alá.

Közvetlen szállítás az alvilágba
Stefan Rova a Kirunában dolgozó hat Kinnarps alkalmazott egyike. Időnként ő kíséri a szállítmányokat a mélybe. Mivel a Kinnarps rendelkezik egy különlegesen felszerelt autóval, engedélyt kapott a „lejtős vágat” használatára, amely 45 fokos szögben halad lefelé a több mint 1000 méteres mélységben kialakított népes „városba”. Innen aztán a bánya különböző körzeteibe vezetnek vágatok. A számítógép képernyőjén a kiterjedt létesítmény minden része megfigyelhető. Az alvilágban hitelesített autóban többek között található egy évente ellenőrzött speciális tűzoltó berendezés. A Kinnarps dolgozói emellett speciális biztonsági oktatásban részesültek, hogy munkát végezhessenek a bányában. Nagyobb szállítmányok esetén nem csupán a szerelők, hanem a teljes csapat elkíséri a bútorokat a föld alá. „Nyilvánvaló előny számunkra, hogy még a föld alatt is külső fél bevonása nélkül tudjuk biztosítani a közvetlen szállítást és a szerelést” – hangsúlyozza Stefan Rova.

Kiruna lakosainak többsége, köztük Christer Emanuelsson és Stefan Rova is úgy látja, hogy nincs reális alternatívája az LKAB további működésének, ezért a várost kell áthelyezni. Kirunát alig 100 évvel ezelőtt alapították. Mielőtt az LKAB megkezdte volna az érckitermelést, semmi sem volt itt. A városban kevés gyerek születik és nő fel; és sok nemzedéken át még kevesebben éltek itt. Ha az LKAB nem tudja folytatnia kitermelést, Kiruna kihal. A városban szinte valamennyi család függ a bánya működésétől, még ha a jelenlegi gazdasági helyzetben csupán 300-500 ember dolgozik is ott a heti 21 műszakban. A fúrólyukakat minden este megtöltik robbanóanyaggal, amelyet hajnali fél kettő körül robbantanak fel. Ettől az egész város megremeg. Az LKAB veszélyt jelent ugyan Kiruna számára, viszont egyúttal a város egyetlen esélye a túlélésre.

LOTTA JONSON