Gert Wingårdh építész: Toronyházak és északi fény

Az az építész, akinek sikerült visszahelyeznie a svéd architektúrát a nemzetközi köztudatba, szenvedélyes rajongója a toronyházaknak, elsősorban a több száz méter magas felhőkarcolóknak. A svéd társadalom ugyanakkor kevésbé lelkes, így számos toronyházprojekt megvalósítatlan maradt. Az azonban tény, hogy ezek mindegyike élénk vitát váltott ki, nagyfokú érdeklődés mellett.

Amikor Gert Wingardh - ő ugyanis a szóban forgó építész - a hetvenes években először látta New Yorkot, csalódott volt. A manhattani felhőkarcolók túl alacsonyak voltak, nem azok az égbe nyúló tömbök, aminek képzelte őket.

„A nagyvárosok szükséges elemei a toronyházak” - hangsúlyozza minden alkalommal, amikor a nagyközönség valamelyik felhőkarcoló- álmát vitatja.

De Wingardh nemcsak a magas épületek miatt híres. A nyolcvanas évek végén történt áttörése óta igencsak termékeny - s ezzel keveset mondtunk. Az ő kézjegyét viselik például az Astra Zeneca svéd multinacionális vállalat hatalmas ipari épületei a svédországi Mölndalban, a massachusettsi Walthamban és az angliai Manchesterben. A stockholmi Arlanda repülőtér figyelemfelkeltő légi irányítótornya, mely ez idáig Wingardh egyetlen megvalósított magas építménye, szintén egy műalkotás: a karcsú törzset betű- és szófüzérek ölelik körül. Az ő munkáját dicséri továbbá Gothenburgban (Svédország) a Chalmers Egyetem diákszövetségi épülete és az Universeum Tudományos Központ. A sajtóban több lakóházprojektje is megjelent, a bohusläni sziklák közé ültetett fényűző villáktól kezdve egészen a malmői Västra Hamn hagyománytörő luxuslakásait rejtő szabálytalan üveghomlokzatig. S ne feledkezzünk meg a modern Svédországot tükröző két követségi épületről sem: az ország berlini nagykövetségének épülete 1999-ben, a washingtoni pedig a rákövetkező év nyarán készült el.

Wingardh egyik legfrissebb megbízása egyelőre még csupán szerződés egy, a svédországi Tranas mellett felhúzandó épületre. A szervezés és a kivitelezés mikéntjét egyelőre sűrű homály fedi, hiszen a projekt még csak ötlet szintjén létezik. Egy új iroda- és gyáregységről van szó, a Kinnarps Group keretén belül függetlenül működő Materia és Klaessons bútorgyártó vállalatok számára. Az ötlet, hogy a kisváros fényét egy nemzetközi rangú, jellegzetes építészeti műalkotás emelje, egyaránt tetszik az építésznek és ügyfelének, a Materia és a Klaessons elnök-vezérigazgatójának, Lars Bülownak.
„Rendkívül izgalmas projekt” - nyilatkozták egybehangzóan.

Gert Wingardh első, nagyobb visszhangot keltő alkotása az 1988-ban átadott lerumi Öijared golfklub volt: évtizedek óta ez volt az első eset, hogy a svéd közönség egy érdekes, jól megtervezett építészeti remeket kapott, ráadásul egy újonctól, aki az idő tájt csupán 35 éves volt. Ez önmagában is figyelemre méltó tény, hiszen az építészetnek megvan a maga sajátos korösszetétele, melyben még egy 40 éves ember is roppant fiatalnak számít. Ez a szakma annyira összetett és sokrétű, hogy az építészek virágkora rendszerint egy jóval későbbi életszakaszra esik. Az Öijared erdő borította dombjaival olyannyira harmonizáló, szokatlan, egyedi anyagával gyönyörködtető klubház ezért szakmai berkekben számos szemöldökráncolást idézett elő.

A svéd építészet azonban a hetvenes évek óta pangott. A régi nagy nevek, például a mára a világörökség részét képező stockholmi Woodland temető nemzetközi hírnevű alkotói, Gunnar Asplund és Sigurd Lewerentz levonultak a porondról. Az új tehetségek, mint Peter Celsing és az olyan fiatal radikális építészek, mint az ELLT és FFNS a közvélemény ellenállásába ütköztek, mivel a környezetvédelmi program és a majd minden svéd városban zajló hatalmas rombolási munkálatok hirtelen erőteljesen befolyásolni kezdték a mindennemű új építészetre adott visszhangot. Minden új és merész rossz volt, minden régi és bájos dolog jó - ráadásul az építészet efféle provinciális felfogását a média is terjesztette. E szemlélet meghonosodása nem igazán ösztönözte a nemzetközi hatással is bíró új alkotások létrejöttét.

A helyzet csak ma, harminc esztendő elteltével kezd javulni. Gert Wingardh szakmájának fontos úttörője, egy olyan kortárs svéd építész, aki mind odahaza, mind külföldön kimagaslóan teljesített, minőségi alkotásaival figyelemre méltó eredményeket ért el.
„A fény és a demokratikus hagyomány jellemzi talán leginkább a svéd építészetet - mondja, amikor sikerül őt elcsípnem autójában ülve, amint éppen Göthenburg-ból Scaniába tart. - Ezek a tulajdonságok az én épületeimben is fellelhetők.” S hogy pontosabban mit is ért ezen?
„A svéd, és általában a skandináv építészet hagyományai közé tartozik az északi fény különleges adottságainak kiemelése - fejti ki. Az égboltra alacsonyan felfüggesztett nap, a vöröslő alkony, építészetünk meghatározó alkotóeleme. Demokratikus hozzáállásunkról pedig az épület elrendezése vall. Az Astra Zeneca és az Ericsson nemzetközi projektjeinél megfigyelhető, hogy mennyire érdekes, ösztönző hatású a svéd vállalati kultúra, mely a külföldön általánosan elterjedt szokással szemben cseppet sem hierarchikus és »vertikális«.”

Gert Wingardh jelenlegi legfontosabb munkái közé tartozik a washingtoni követségi épület, melynek építése gőzerővel folyik. Az északi fény tulajdonságaival kapcsolatos elképzelések itt is jelentős szerepet játszanak. A részben áttetsző épület szinte lámpásként árasztja majd a fényt. Uralkodó anyaga a fa és a környezetet visszatükröző rengeteg üveg. Az Ingegerd Raman üvegművész által tervezett dekoráció feloldja a víz és az üveg közötti határt, ezzel is erősítve az épület által keltett benyomást.
„A svéd hagyomány része vagyok én is” - állítja Wingardh.

Sok energiát fektet azonban a vitákba és kérdésfelvetésekbe is - a svéd városok küllemével kapcsolatos, sziluettjük fölé emelkedő épületötletek fel- és elvetésébe.

Wingardh tervei közé tartozik például a malmői Hyllie negyedben építendő Skandináv Torony. Ez a 274 méter magas iroda- és lakóépület a meglehetősen szemtelen „hylliei pöcs” gúnynevet kapta. A Thomas Sandellel együtt kidolgozott, Stockholm központi részén felállítandó, nagyrészt lakótömbként szolgáló Sergel Torony terve a Skandináv Toronyéval együtt került ideiglenesen egy fiók mélyére.

Wingardh pedig épp a minap javasolta nagy merészen négy meghökkentő lakótorony felállítását szülővárosa, Göteborg központjában. A Heden (tenyér) kiterjedt, lapos nagyrészt kavicsos terepből álló terület, ahol focizni szoktak a gyerekek, s ahol időről időre egy-egy cirkusz veri fel sátrát. A vita azonnal fellángolt, de ezúttal meglehetősen erősnek tűnik a helyi támogatás, s így elképzelhető, hogy hamarosan megvalósulhat Wingardh első látványos felhőkarcoló-projektje.
„A felhőkarcolók egyik nagyszerű tulajdonsága, hogy nagyon kevés helyet foglalnak” - vallja az építész. A lakótornyok felhúzásával a Heden területének nagy része szabad maradna, és eközben mégis ezer új lakással gyarapodna a város.

Wingardh karrierje művészi és üzleti szempontból egyaránt egyre sikeresebbnek mondható, és a vitákban is mind gyakrabban kerekedik felül. S hogy ezek után van-e még valamilyen szakmai álma?
„Hát persze! - vágja rá rögtön. - Még sosem terveztem múzeumot, mely fel is épült volna. Vagy egy hangversenytermet! Ezeket nagyon szívesen beiktatnám a munkaprogramomba...”

Ingrid Sommar