Kinnarpból Stavangerbe Rolanddal

A Kinnarp nevű svéd városkában működő Kinnarpsból a norvégiai Stavangerbe többféle módon is eljuthatunk, de általában a légi utat tartják az egyetlen értelmes megoldásnak. Ez azonban nem jöhet számításba, ha poggyászunkban több, mint 10 tonna irodabútor található. Még frissen élt emlékezetünkben az idei télen lehullott első hó, amikor nekivágtunk a télies, de gyönyörű norvég tengerpart felé vezető hosszú útnak.

Feladatom, hogy elkísérjek egy szállítmányt a svédországi Kinnarpból a norvégiai Stavangerbe, az Aker Kvaerner cégbe. Kiindulópontunk a 7-es számú szektor a Kinnarps 14 rakodószektora közül. A főszereplő Roland Linder szállító, aki 36 és fél éve áll a Kinnarps alkalmazásában.

Utunk a Kinnarps szállítmányozási részlegén indul. Martin Friberg részlegvezetőtől a következő tájékoztatást kapjuk:

- Naponta mintegy 30 konténernyi, vagyis 1000-1200 köbméternyi áru távozik. Ahhoz, hogy a részlegünkön dolgozó 80 emberrel győzzük ezt a munkát, a hétvégéket kivéve három műszakban dolgozunk.

- Munkánk lényege sok máshoz hasonlóan abban áll, hogy a megfelelő dolgokat a megfelelő időben a megfelelő helyre szállítsuk. Mivel rendelésfüggő termeléssel, raktárkészletek nélkül dolgozunk, a gyárból minden termék közvetlenül a szállítási részleghez kerül. Ez gyors, biztonságos ügyintézést tesz lehetővé, ahol a hiba vagy tévedés lehetősége elvileg a nullával egyenlő - biztosít munkájuk minőségéről Martin. A megfelelő pakolás számunkra azt jelenti, hogy úgy helyezzük el az árut, hogy további módosításokra ne legyen szükség. Csomagolóanyagként kizárólag hullámpapírt és filcet használunk, részben környezetvédelmi okokból, részben pedig azért, mert így nem alakulnak ki fölösleges üres helyek a rakományban. Megfelelő időről pedig akkor beszélhetünk, ha a kamion a tervezett időben hagyja el a céget; külön lendületet ad, ha közel a szállítás ideje – fejezi be ismertetőjét széles mosollyal Martin.

Pontosan 13.00-kor hagyjuk el a Kinnarpsot. Az idő gyönyörű, ragyogó napsütés, a hőmérő +3 fokot mutat – előttünk azonban a havazás és a rossz idő réme! Járművünk egy nyolc sebességfokozatú, 380 lóerős Scania turbo diesel kamion, melynek komfortját sok más kifinomult technikai eszköz mellett „chipped” motor, hidraulikus felfüggesztés és minden kerékre kiterjedő ABS rendszer növeli.

A norvégiai szállítások 25 éves Kinnarps hagyománynak számítanak. Az első célhely Oslo volt. A Kinnarps kamionjai ma már az egész ország útjait róják, nem utolsósorban Stavanger felé, ahova hetente legalább egy szállítmány indul.

Az új európai előírások szerint, melyeket Skandináviában körülbelül tíz évvel ezelőtt vezettek be, a sofőr legfeljebb 9 órát vezethet, 45 perces szünettel. A regisztrálóberendezés folyamatosan jegyzi, hogy a sofőrök betartják-e ezt az előírást.

- Szerintem ez nagyon jó dolog, a közlekedésbiztonság és a hivatásos járművezetők szempontjából egyaránt. Az előírás értelmében több éjszakai szünetet kell tartanunk útközben. Én mindig a kabinban maradok. Ez az én kis kormánykerékkel díszített egyszobás lakásom, ahol ugyanolyan jól alszom, mint odahaza. Rendkívül kényelmes, és a munkahelyem is közel van – nevet Roland.

Néhány óra elteltével elérjük a svinesundi határátkelőt; a 2005. júniusában átadott komplexumon jól látszik, mennyire új még. Messziről úgy néz ki, mintha az épületeket nagy tömegekben borítaná a jeges szélben libegő sok-sok színes téli pillangó. Közelebb érve azonban kiviláglik, hogy a két szomszéd, Svédország és Norvégia különböző színű, apró térképei díszítik az állomást, a kellemes dekoráció és a jó szomszédság jelképének remek elegyét alkotva.

Utunk lélegzetelállítóan szép tájon folytatódik. Délnek tartva elhagyjuk Sandefjordot, Larvikot, Porsgrunnt és Arendalt, és rövid idő alatt Kristiansandba érünk. Későre jár az idő, sötétedik. Roland kilenc órája is a végéhez közeledik, ezért úgy döntünk, hogy az éjszakát Flekkefjordban töltjük. Másnap reggel a szokásosnál nagyobb érdeklődéssel hallgatjuk az időjárás-jelentést. Az ország több pontján is havazásra figyelmeztetnek, de egyelőre csak a hegyes területeken. Tovább indulunk; Flekkefjord után a kaptató állandóvá válik. A motor morog, és úgy tűnik, kint egyre hidegebb van, az út pedig egyre síkosabb. A hegygerincre érve azonban elhaladunk egy „Bue” feliratú helységnévtábla mellett, s Roland így szól:

- Most már könnyebb dolgunk lesz, innen az út Stavangerig már szinte csak lejtőkből áll. Az idő is melegszik, vagyis sem csalóka jegesedés, sem hóesés nem lephet most már meg.

Hirtelen felmerül bennem, hogy Rolandra eddig pusztán sofőrként tekintettem, bár a beosztása igazából "szállításintéző". Roland nevet: – Hogy tulajdonképpen mit is jelent a Kinnarps "szállításintézőjének", vagy ha úgy tetszik, "nagykövetének" lenni? Célunk a Kinnarpsnál, hogy egyenletesen jó minőségben gyártsuk és szállítsuk termékeinket. Szállításintézőként mind a fuvarért, mind pedig azért felelős vagyok, hogy a bútor kirakodása és összeszerelése rendben menjen. De emellett egyszerűen azt is jelenti, hogy ott kell lenni a helyszínen, és választ adni a Kinnarps-szal kapcsolatos valamennyi kérdésre.

Sok hasznos tapasztalatot szerzek így - mondja Roland -; sokkal rosszabb lenne, ha a folyamatos vezetés mellett nem nyílna lehetőségem egy kis testmozgásra.

A kinti hőmérséklet +6, amikor elérjük az esőbe-ködbe burkolózó Stavangert. Beérünk abba a városnegyedbe, ahol az Aker Kvaerner található, és már az óriási komplexum felé vezető utolsó meredek lejtőn gurulunk lefelé. Roland az utolsó néhány méteren a dudára könyökölve adja hírül: megjöttünk, irodabútort hozunk a Kinnarpsból. A viszontlátás boldognak tűnik – egymás után tűnnek fel a „fiúk”, hogy kezet rázzanak, évődjenek egy kicsit Rolanddal. Az a benyomásom támad, hogy útitársam rendkívül szívesen látott szállító errefelé.

Göran Henriksson