Textilarchitektúra - Synnöve missziója

„Jaj, ne! Nem akarok újabb tekercs függönyanyagot!” – gondoltam magamban.

Synnöve Mork textiltervező és lakberendezőa Soft Walls (Lágy falak) nevű kiállításról beszél, mely néhány évvel ezelőtt kissé felborzolta a kedélyeket a Stockholmi Bútorkiállításon. Az installáció célja az volt, hogy architektúra formájában adja át a textil által közvetett érzést. Az „építőanyagot” posztóbevonatú filclemezek, lézerrel vágott poliészter hálók, bolyhos és lyukacsos szövetek alkották, sajátos térérzetet keltve. Ha a textil világáról hallunk, többnyire csupán mintákra, párnákra és a függönyanyagokra gondolunk. Synnöve és társkiállítói, tanítványainak egy csoportja a Művészeti Akadémia textil szakáról azonban egészen más elképzelést valósítottak meg. Alkotásuk érzéki és költői volt, ugyanakkor jól ötvözte a tér és a funkció szempontjait.

A Soft Walls telitalálat volt. A teljes egészében feketébe, fehérbe és szürkébe öltöztetett, grafikailag elképesztő installációkba özönlöttek a látogatók, köztük nem utolsósorban az építészek. Sőt, a vásárlók is sorban álltak. Bár a kiállításnak egyáltalán nem volt célja az eladás, nagy volt az üzleti érdeklődés.
„Az ott megvalósított ötletek közül ma már sokat gyártanak – jegyzi meg Synnöve. – Ilyesmire akkor még csak nem is gondoltunk.”

Mindez 2005 tavaszán történt. Most azon töpreng, hogyan fejlesztheti tovább a koncepciót. Legközelebb a textilt és a világítást kívánja még határozottabban párosítani. A Soft Walls bebizonyította, hogy a textil kiválóan, sokoldalúan használható térelválasztóként, fényszűrőként és -elosztóként. A fényforrások most magukba a szövetekbe lesznek beleszőve, hogy derűssé és élővé varázsolják őket. Gunnar Bjurs világítástervező és Synnöve Mork már dolgoztak együtt, szakértőkké váltak ebben a technikában.

A térformáló textileknek sok közük van az új, modern technikákhoz. A tudományosan kifejlesztett innovatív anyagok alkalmazási köre gyakran jócskán túlmutat a belsőépítészeti tervezés megszokott területén. A lézerrel vágott poliészter hálók, a száloptika, a nagyteljesítményű kompozitok, a szénszálak és a prepeg szalagok, vagyis a normál körülmények között például a repülőgépeken vagy a modern sportcikkekben alkalmazott anyagok és technikák lehetőséget nyújtanak a kreatív térkialakításra otthon, a munkahelyen és a nyilvános helyeken egyaránt. Ráadásul olyan sajátos módon, amely a hagyományos textilnél mélyebb benyomást kelt.
„Az anyagkutatás területén nagyon sok minden történik – hangsúlyozza Synnöve Mork –, ritkán látni azonban olyan innovációkat, melyeket alkalmaznának a térkialakításban.”

Ez a fejlesztés azonban már több esztendeje tart a nemzetközi színtéren. A textil falelemek, például Teppo Asikainen Hanghullám elnevezésű hullámzó filc fallemeze az ezredforduló táján jelent meg, később a Bouroullec testvérek szereztek nagy elismerést Északi csempe nevű „szövetcsempéjükkel”. Az 1980-as évekre visszatekintve pedig azt láthatjuk, hogy Shigeru Ban, a kísérleti építészet japán képviselője olyan struktúrákat mutatott be, mint például a híres Függönyfalú ház és Meztelen ház: az előbbinek a falai a mennyezettől a padlóig fehér szövetből készültek, az utóbbinak pedig üvegszál-erősítésű hullámos műanyagból.

A textillel kialakított terek koncepciója azonban akkor még nem talált utat az otthonokba és az irodai környezetbe. Synnöve Mork maga is úgy gondolta, hogy ezek az új textil falelemek sokszor nyíltan „férfias” jellegűek. A matematikán, a rendszeren és az ismétlődéseken alapuló racionális látásmódot ő nőként szívesen kiegészítette volna a költői dimenzióval – anélkül, hogy ez pusztán az elcsépelt dekorációt jelentené.
„Amióta csak az eszemet tudom, mindig lelkesedtem a textillel történő térkialakításért, és a gyakorlatban is ezt tettem” – meséli.
A kedvező fordulat akkor következett be, amikor az 1990-es években textillel kapcsolatos előadásokat kezdett tartani a Művészeti Akadémián. Hamar eljutott oda, hogy építészeti jellegű feladatokat adjon diákjainak, melyekben az olyan elemek is szerepet kaptak, mint a fény és az árnyék. Építészeket hívott meg, de ablak-redőny szakértőket és textilből alkotó művészeket is, például Margot Barolót is. A kicsitől a nagyig való haladás jegyében diákjait még a Stockholm környéki lakónegyedekbe is elküldte, melyek közül néhány még csak építkezési terület volt. Bízott benne, hogy ezáltal kifinomultabban fogják majd látni az olyan jelenségeket, mint a belső és a külső perspektívák, a fény és a hang szóródása és ezek megtapasztalása.
„Szeretem a mintákat – mondja –, azt az elképzelést azonban nem, amely a textilhez csupán a mintákat társítja.”
Nagyon élvezte a tanítást. Hasznos tapasztalat volt. Kénytelen volt például kidolgozni a textilek és formák „nyelvét”, s nem utolsósorban tisztázni saját helyzetét. Mint tapasztalta, ez a diákok számára is döntő jelentőségű volt. 1980-ban elhagyta a Művészeti Akadémia textil szakát, és mint állítja, ekkor szinte megnémult. Ezzel szemben az érthető és nyitott fellépés volt az elvárás, vagyis olyasmi, amit maga is szívesen látna a dizájnról szóló mindennapi beszélgetések során. Véleménye szerint túl sok az „Ó, de szép!” típusú semmitmondó megnyilvánulás, és kevés az átgondolt, konstruktív párbeszéd.

De amennyire felemelő volt tanítani, ugyanannyira nagyszerű érzés volt visszatérnie saját alkotómunkájához. Számos korábbi diákjával ezután is kapcsolatban maradt, néhányan közeli barátai lettek. Közülük kerültek ki munkatársai a Soft Walls megalkotásakor. És közülük került ki nem egy sikeres alkotó, mint például a Marimekko révén híressé vált Anna Danielsson.
„Izgalmas voltj elen lenni egy csillag születésénél – emlékszik Synnöve. – Anna esetében azonnal kiderült, mennyire egyedi a látásmódja.”
Synnöve Mork közegévé inkább a színpadi textil és hasonló tervezések váltak, mint a „normál” textilalkotás. „Lágy falak” azonban számos egyéb anyagból is készülhetnek, nemcsak szövetből. Repertoárjának legújabb elemét a virágok képezik, ezúttal a számos nagy kertprojektből ismert Ulf Nordfjell kerttervezővel együttműködve.Tavaly karácsonykor közös installációt készítettek a város kertészeti egyesületének legendás melegházában. Két, növényekből készült, gömb alakú helyiség állt egymással szemben. Míg az egyiket vad színű virágok varázsolták kaotikusan, vásárian tarkává, fehér és halvány virágokból álló társa kimérten hűvös, puritán benyomást keltett.
„Valóban extrém ötlet – mondja. – De fantasztikus. A legmeglepőbb módon is lehet tereket kialakítani.”
Ingrid Sommar