Jobb fényben

„A jó megvilágítás egész egyszerűen nyereségesebb működést jelent”. Pontosan efféle kijelentéseket vár el az ember egy fényfanatikustól. Ezt a jelzőt mintha Torbjörn Eliasson ipari tervezőre, a Göteborgban székelő White Design (WD) vezetőjére, a lámpák és fények egyik legkiválóbb svéd szakértőjére találták volna ki.

Már a nyolcvanas évek második felében, több évvel a göteborgi formatervezői és iparművészeti iskolában (HDK) folytatott tanulmányainak befejezése előtt megkezdte gyakorlóéveit a WD-nél, Skandinávia egyik legnagyobb tervezőirodájának egyik részlegén. A kapcsolatot a két intézmény között Olle Anderson belsőépítész jelentette, aki abban az időben a HDK tanára és egyben a White Design vezetője volt, és aki Torbjörn példaképévé vált.

Nem utolsósorban azért, mert Olle kiterjedt belsőépítészi és bútortervezői tevékenysége során több lámpát is megálmodott: a legismertebb közülük talán a pályázati munkaként készült Stockholm kültéri lámpa, mellyel Olle tanítványával együtt diadalmaskodott. Hamarosan a tanítvány is önállóvá vált, és mestere nyomdokaiba lépett.

„Egy, a fényről tartott előadásomat követően az Ikeának kezdtem dolgozni. Ennek különböző formatervezői munkák, valamint számos szeminárium és alkotóműhely lett az eredménye, többek között az áruházak megvilágításának témájával kapcsolatban. Ebből egy könyv is született, Light Book (A fény könyve) címmel.”

Az idén újra szorosan együttműködik az Ikeával, a jövő lámpáinak kialakítását szolgáló izgalmas projekten dolgozva. A titkos projektben, melynek eredményeit várhatóan 2008-ban mutatják be, munkatársa Anne Nilsson üvegtervező.

„Remek dolog Annéval dolgozni” – mondja Torbjörn.
Lámpatervezőként szorosan összekapcsolódott a neve a svédországi Blond céggel, melynek teljes termékskálájáért ő volt a felelős. Munkájának nagy része azonban inkább építészeti jellegű – a legkülönfélébb környezetek megvilágításával foglalkozik. ATorbjörn által megvilágított magánkerteknek se szeri, se száma, és tömegével érkeznek az újabb felkérések. A közterek tervezői is élénk érdeklődést mutatnak: a felkínált munkák között svéd városok tereit és parkjait, valamint egy fürdőt is találunk a hozzá tartozó parkkal. A szakember nemegyszer dolgozott együtt az ünnepelt kerttervezővel, Ulf Nordfjellel, aki a 2007-es chelsea-i virágkiállításon aranyérmes Linné-kert című kompozíciójával zajos nemzetközi sikert aratott.

„A fény nem elsősorban technológiai megoldás – hangsúlyozza Torbjörn a White Design göteborgi központi irodájának üveg tárgyalójában ülve. – a luxértékek számolgatása nem az én világom. Jobban szeretek valós tapasztalatokból kiindulni, és ezeket előtérbe állítani. És éppen ez a szempont az, amit sokan alábecsülnek, hiszen nem mérhető számokkal.”

Úgy érzi, a fény kényelmi és funkcionális aspektusai szorosan összefüggenek. A legfontosabb dolog a tér kialakítása és behatárolása, horizontális és vertikális dimenzióinak kiemelése. Az Ikeánál szerzett tapasztalatait remekül hasznosíthatja itt, mintha csak egy eredeti méretű kísérletet folytatna. A fény szóródása és ennek variációi különlegesen erős hatást eredményeznek az ilyen tiszta, merev környezetben.

Az első lépés tehát annak a megítélése, hogy milyen típusú fényt is kíván az adott környezet. Ezt alaposan át kell gondolni. Fénnyel jól működő munkakörnyezetet és megfelelő arculatot is ki lehet alakítani, hozzájárulva ezzel a cég nyereségességéhez. Torbjörn szerint a jó fény kialakítása nagyrészt az empátián és a lélektanon múlik.

A fényről szóló közvetlen, túltechnizáltnak nem igazán nevezhető kijelentéseit gyakran fűszerezi olyan fesztelen kifejezésekkel, mint például az „imp faktor”. Hogy mi az az „imp”? a hatást keltő, azaz az impresszív némiképp szlenges rövidítése. A dizájnerek kedvelik az efféle szakzsargont, s ez a kulcsszó Eliasson fényről szóló vallomásaiban is gyakran felbukkan.
„Ez valóban nagyon fontos, nem utolsósorban a cég megítélése szempontjából. Ha az ügyfél az előteret szürkének, érdektelennek látja, ez nyilván befolyásolja az adott vállalatról alkotott véleményét is. De ha egy izgalmasan megoldott térbe érkezik – és ezt a hatást a jó világítás megsokszorozhatja –, automatikusan ezt a képet társítja a céghez a látogató.”

A White Architects (ennek a társaságnak a része Torbjörn cége is) nevéhez számos épület tervezése fűződik. A világítás megoldása nem mindig evidensen része a feladatnak. Torbjörn azonban rendkívül fontosnak találja az építészek és fénytervezők közötti együttműködést. A megoldás mindig a természetes fény és a mesterséges világítás ötvözése.

A jó megvilágítás alapja a fény megfelelő elosztása, a tekintet irányítása megvilágított területek és pontok segítségével. Ez persze Torbjörn felfogásában nem azt jelenti, hogy a sötétség kerülendő. Éppen ellenkezőleg.
„Nem szabad félnünk a sötétségtől” – hangsúlyozza. Az is fontos, hogy ne csupán lámpákban gondolkozzunk. És ne egyszerűen csak „fényben”, hanemélő, változatos, kontrasztokkal teli világosságban. A világosság és sötétség, fény és árnyék, meleg és hideg ellentétében, a fény különböző színváltásaiban. A jól eltalált fény a funkcionalitást támogatja, és életet lehel környezetébe. Ha eldöntöttük, milyen típusú fényt szeretnénk, a lámpaválasztás is könnyebb lesz.

Ezekben a fogalmakban gondolkodva rövid időn belül új távlatokból szemlélhetjük a fényt, a világítást. A régi szabály, mely szerint a háttérvilágítás és a stratégiailag irányított pontfények összjátéka segíti a jó munkát, ma is érvényes. Egy biztos: a helyiséget használók feje fölé helyezett tompa fényű mennyezeti lámpával nem érünk el átfogó fényhatást. Ezt Torbjörn szerint inkább függőleges felületekre helyezett, gyakran falakat megvilágító lámpákkal, ideális esetben rézsútosan irányított fénysugarakkal valósíthatjuk meg. A lágy háttérfényből így élesen kiemelkednek a helyiség vonalai. Ezt az építészetileg meghatározott megoldást a gyakorlatban úgy érzékeljük, hogy egyidejűleg van jelen a fény és a jellegzetes környezet minden eleme.

Ingrid Sommar