Iroda: város miniben

Az irodai környezetnek nagyobb mértékben kell igazodnia a dolgozók igényeihez– vallja Kajsa Nordström göteborgi belsőépítész, aki 2003-ban elnyerte a Kinnarps cég Jarl Andersson ösztöndíját. Véleménye szerint az irodára úgy kell tekintenünk, mint egy miniatűr városra.

Kajsa szerint az irodai környezetek gyakran a megszokott, unalmas képet nyújtják. Éppen ez vezette arra, hogy megpályázza a Jarl Andersson-ösztöndíjat, mivel tanulmányozni szerette volna az emberi léptékű, jövőbe mutató irodaépületek ötletgazdagabb környezetét. Tanulmányának a „Új szociális környezet” címet adta. Véleménye szerint az unalmas, vigasztalan irodák a rutinba fásult üzleti gondolkodás és a hierarchikus struktúrák eredményei. A tervezési folyamat során a dolgozókat nem igazán tekintik egyéneknek – és ezzel a hozzáállással sokkal gyakrabban találkozhatunk a lakókörnyezetek esetében. Kajsa célja, hogy rávilágítson erre a pszichoszociális aspektusra.

Saját munkakörnyezetét is folyamatosan változtatja. Mi az Io dizájnstúdióban találkoztunk vele, mely egy egyszerű, dísztelen göteborgi pincében működik. Kajsa és maroknyi munkatársa itt tervez házakat, bútort, grafikát. A fiatal belsőépítész azonban időnként a CNA Arkitekter cégnek is dolgozik, illetve zeneszerző-zenész Lisa nővérét kíséri. Számos területen megmutatkozó tehetségét teljessé téve,díszletfestőként is tevékenykedik, és tanít a göteborgi formatervezői és iparművészeti iskolában (HDK). Ösztöndíjas projektje keretén belül tett tanulmányútjairól élvezetes könyvet írt, egyéb benyomásait és meglátásait is megemlítve. Találkozásunkkor éppen kiadót keresett a kötet számára. Művéből megtudhatjuk, milyen ismereteket szerzett, de „recepteket” (ahogy ő nevezi) is találunk benne a jó, emberhez méltó irodai környezetek kialakításához.

Véleménye szerint az irodára úgy kell tekinteni mint egy városra: főtér és magánterületek, közlekedőutak és léptékváltozások – akárcsak a régi városok és városközpontok esetén. A tervezésnek belülről kifelé kellene haladnia, az egyes alkalmazottak magánterülete felől a nyilvános részek felé. Míg a közösségi nyitott területek elősegítik a kötetlen megbeszéléseket és kommunikációt, a magánzónák koncentrált munkát és bizalmasabb tárgyalásokat tesznek lehetővé. Ideális esetben a belső térszerkezeteknek van helyük felfelé növekedni, éppúgy mint egy nagyvárosban. Ez dinamikát teremt, ellenállva a hagyományos hierarchikus gondolkodásnak. Mindezt egy egész sor dimenzióval (hangok, színek, illatok, anyagválasztás, felületrétegek) kell „feldobni”. Ezek között rendszerint a fény is szerepel, mely a legfontosabb tényezők egyike az irodában. A bőséges – és lehetőleg természetes – fény elengedhetetlen az élethez. Csaknem ugyanilyen fontosak a növények, melyek a szabad környezet érzetét keltik az emberben.

Könyve anyagának gyűjtéskor Kajsa tanulmányozta a svéd irodákat, például Tomteboda postahivatalát és a göteborgi JC céget, valamint néhány külföldit is. Ezek között főként belga és holland irodák voltak, például az amszterdami Droogs Design Collective színpompás helyiségei.
„Nagyon boldog voltam – meséli Kajsa, – mert amikor megérkeztem, épp ott volt Franck Bragigand, a színsémát megalkotó művész.”

A Droog hivatalban megvalósított elképzelés arra irányul, hogyan lehet változást előidézni a színekkel – erős, vad színekkel. A színsémára vonatkozóan nem született konkrét terv, Bragigand azonban a munka során mindig jelen volt, és az érzéseire hagyatkozott. Kajsát lenyűgözte ez a bámulatos színgazdagság, és az is nagyon érdekelte, milyen lehet itt dolgozni. Amikor három hónappal később odatelefonált, megtudta, hogy a dolgozók fel vannak villanyozva. Inspirációt jelentenek számukra a színek, melyek kiválasztásába maguk is bekapcsolódtak. Korántsem voltak ilyen egyértelműek az érzései az Interpolis biztosító Tivoli nevű hatalmas, 2000 alkalmazott munkahelyéül szolgáló irodaépületével  kapcsolatban, mely a hollandiai Tilburg városban található. Viszontlátta benne ugyanis az egy-két évtizeddel ezelőtti rugalmas svéd irodák jellegzetes forgatókönyvét, amikor a dolgozóktól egyszerre csak azt várták el, hogy nagyrészt otthonról dolgozzanak, csak időnként ugorjanak be az irodába csatlakoztatni a számítógépüket. De hogyan alakuljanak ki közöttük szociális kapcsolatok, ha sohasem találkoznak? A tilburgi belső terek mindazonáltal kétségkívül szárnyakat adnak a képzeletnek.

Az irodai környezet tervezésében a legismertebb holland dizájnerek közül többen, például Marcel Wanders és Atelier van Lieshout is részt vettek. A legfigyelemreméltóbb részek közé tartoznak a fantasztikus kőházakra emlékeztető tárgyalóhelyek, melyben az elefántokat idéző kerekített formájú bútorok teljesen elfedik a megbeszélésen részt vevőket. Kajsa azonban kevésnek érzi, ha egy környezet pusztán vizuális szempontból izgalmas. Az átfogóan jó eredmény eléréséhez nagyra törő lendületnek kell áthatnia az egész projektet, a munkahelyektől egészen a külső kialakításig. A JC esetében például a tervezők mintha inkább az ügyfelek lenyűgözését tartották volna szem előtt, háttérbe szorítva a dolgozók igényeit, az említett postahivatalban pedig az igényes építészeti megoldások ellenére nem jutott elég figyelem az egyes munkahelyeknek.

A Kajsa által megtekintett irodák némelyike a szerencsétlen túldizájnolás elrettentő példája volt. Egy kis internetes cég például úgy akart organikus, természetes környezetet létrehozni, hogy természetes domborzat mintájára hullámzó padlót alakítottak ki. A dolgozóknak csak egy vágyuk van: egy közönséges, egyenes padló! Kajsa emellett úgy gondolja, hogy az irodai környezetben ideális esetben van valami, ami befejezetlen. Ez hozzátartozik a nyitottság érzéséhez, ahhoz az érzéshez, hogy lehetséges a változtatás. Ezt világosan érzékelte a belga Beursschouwburg színházban, mely átmenetileg egy használaton kívüli gyárépületbe költözött. Kajsa szerint itt magával ragadó környezetet alkottak az elnagyolt megoldások. A gondosabban kidolgozott helyiségek elkészültével azonban a színház sokat vesztett bájából. Kajsa fontosnak érezte, hogy méltányolja az „esetlegesség dinamikáját”.

Véleménye szerint a nem használt ipari létesítmények sok esetben kitűnő otthont adhatnak a pszichológiai értelemben jól működő, modern irodáknak. Egy nagy, elárvult ipari épület csodálatosan semleges külső burka lehet a gazdag, rugalmas belső tereknek. Az ilyen környezetek nincsenek túlzott mértékben személyre szabva és kidolgozva, s ez a vállalat szempontjából is előnyös lehet, mivel a cég változó igényeinek megfelelően bővíthetők és módosíthatók. Kajsa egyik alapvető meggyőződése, hogy a vállalat és az egyén szempontjai összeegyeztethetők. „A jelek szerint sok olyan dolog, amit hangoztatok, egyre fontosabb szerepet kap a kortárs kifejezésmódban” – mondja. Ez pozitív fejlemény. A sikeres cégek mindinkább tudatosítják, hogy nem hagyhatják figyelmen kívül alkalmazottaik kívánságait. A jó szakember értékes és igényes erőforrás. Így aztán valóban fontos, hogy a vállalatok kellemes munkakörnyezetet alakítsanak ki.

Ingrid Sommar