image

Az épület maga meglehetősen „nyers” hatást kelthet. Ez Dominik Arioli építész „ha nem igazán van rá szükségünk, ne építsük meg” felfogásának eredménye
 
Arioli, aki igazi kihívást talált ebben az új, fenntarthatósági elv vezérelte esztétikai és minden egyéb szempontból érdekes folyamatban, így fogalmazott: „Nehéz volt ellenállni a kísértésnek, hogy teljes mértékben a LEED követelményei diktálják az épület küllemét és szerkezetének érzetét, megfeledkezve arról, hogy ennek az épületnek élő, lélegző dolgozó közösséget kell befogadnia.

Csábító volt a gondolat, hogy a nyersanyagok kínálta ipari esztétikumra hagyatkozzunk, kívül-belül monokróm paletta diktálta tiszta dizájnnal.

A végfelhasználók dinamikus, vibráló, kihívást jelentő csoportja azonban olyan egyénekből áll, akik mindenféleképpen rányomják személyiségük bélyegét az épületre.


Az épületgépészeti elemek (csövek, villamos vezetékek stb.) szándékos elkülönítése magától az épülettől olyan jövőálló megoldást tett lehetővé, amelynek köszönhetően az egész épületgépészeti berendezés cserélhető, ha a fejlődés következtében egyre fenntarthatóbb megoldások válnak elérhetővé.

Az épület úgy van kialakítva, hogy élettartama során modernizálható, annak lejártával pedig könnyen újrahasznosítható legyen.”